Nem arra keressük a választ, hogy mit jelent, milyen formában valósulna meg ez az együttműködés, vagy hogy miként oszlanak meg a listás szavazatok. Ez egy elsősorban technikai kérdés. Érdekesebb, hogy egy ún. szivárvány koalíció, mely magában foglalná a DK és Jobbik közötti ellenzéki politikai teret, mennyiben lenne képes az összefogásban rejlő mozgósítási erőt és kihívást szavazatokra váltani. Van az egész összefogósdiban egy olyan ellentmondás, amely jelenleg - meglátásom szerint - feloldhatatlan. 

1. A DK és az MSZP az elmúlt 4 évben folyamatosan egymást marta, volt olyan nap, hogy a DK kétszer döngölte a földbe a szocialistákat és fordítva. Gyurcsány Ferenc az összefogás máza alatt a létező összes fórumon jelét adta annak, hogy kész átvenni a baloldal irányítását és ennek jegyében folyamatosan ekéz mindent és mindenkit. És ezt teszi a többi párt is, talán kicsit kevesebb elánnal.

2. Jószerivel semmilyen adatunk, számunk és ismeretünk nincs arra vonatkozóan, hogy mennyiben átjárhatók egymás között az ideológiában, világnézetben, politikai attitűdben különböző pártok és az őket támogató százezrek. A Závecz Research készített egy felmérést 2018 januárjában, amely alapján elmondható, hogy létezik átjárás/átszavazási hajlandóság a Jobbik-MSZP-DK irányából az LMP felé, valamint az MSZP táborból a DK felé és fordítva, ugyanakkor a baloldali pártok támogatói nem voksolnának a Jobbik jelöltjére. A bizonytalanokról pedig még kevesebbet tudunk, maximum találgatni lehet, hogy egy esetleges összeborulás esetén támogatnák-e a szivárvány együttműködést, vagy a Fideszre voksolnának, esetleg el sem mennének szavazni.

3. Alapvető tévút és - habár a baloldali érvrendszerben komoly súlyt kap - megtévesztés, hogy az ellenzéki szavazatok automatikusan összeadódnak, azaz ha egyetlen ellenzéki jelölt indul a fideszes ellen, az győzelmet ér. Bár az ellenzéki győzelem esélye ebben az esetben kétségtelenül nagyobb, de nem borítékolható. Mind a DK, az LMP és a Jobbik azért jött létre, hogy a kvázi kétpártrendszer jegyeit mutató struktúrának, amely 2002 és 2010 között megfigyelhető volt, legyen alternatívája. Az MSZP miniszterelnökeként 2009-ben lemondó, a Fidesznek a kétharmadot "gründoló" Gyurcsány Ferenc a baloldalt osztja meg a Demokratikus Koalícióval, az LMP a centrista-zöld, újabban konzervatív demokrata szavazatokért, míg a Jobbik a radikális, kiábrándult jobboldali és szocialista szavazókért hajt. És akkor még nem említettük a liberális Együttet,vagy a generációs érzést, a fiatalokat képviselő Momentumot. A követőik pontosan azért nem szavaznak az MSZP-re, vagy a Fideszre mert mást gondolnak a világról és magukról, valamint Magyarország jövőjéről. 

4. Egyetlen esetben lehet erősebb érv az összefogás minden taktikai megfontolásnál. Ha a választópolgárok dönteni képes többsége egyértelműen kormányváltást akar. A 2018 elején készített felmérések alapján kicsivel ugyan, de többségben vannak azok, akik más kormányt látnának hatalmon április 8-án. Fel van adva tehát a lecke azon pártoknak, melyek eddig a különutas indulást tartották céljuknak, és elutasították a "régi pártokkal" való együttműködést. A visszaléptetésen kívül természetesen más választási koordinációs lehetőség is nyitva áll, mely biztosíthatják az ellenzéki kooperáció hatékonyságát, akár győzelmét is. Úgy legyőzni a Fideszt, hogy azzal ne térjen vissza Gyurcsány Ferenc a hatalomba. Hogy ne háttéralkuk posványában fetrengő, akár gazdasági függőségben lévő, zsarolható "ellenzéki" képviselők kerüljenek megint kormányra, vagy "hiteles ellenzéki" szerepkörbe. Meg lehet tehát határozni azokat a választókörzeteket, ahol tiszta, korrupciótól, kétes politikai múlttól mentes ellenzéki jelöltek indulnak és odaterelni az ellenzék győzelmét támogató választópolgárokat, legyenek azok jobbikosok, szocialisták, vagy lmp-sek. Ehhez azonban belátás és nyitottság, valamint a politikai rövidlátás félretétele szükségeltetik. 

Minderre a pártoknak van még néhány hetük, április 8-án pedig kiderül, működött-e a taktika.